boróka

maghiară

(magyar)

Etimologie

Din slavă (veche) *bor + -ka, confer slovacă borievka.

Pronunție

• AFI: /'boroːkɒ/

Substantiv

boróka, pl. borókák

1. (bot.) ienupăr, jneapăn

Cuvinte compuse

• borókafenyő
• borókapálinka
• közönséges boróka

Referințe

• Wiktionary
• Wikiszótár